A jobb vállízület kezelésének impingement szindróma
Egy brit kutatócsoport a British Medical Journal folyóiratban megjelent cikkében számolt be arról, hogy a váll impingement szindrómájának kezelésében az arthroszkópos dekompressziós műtét nem tekinthető a legelőnyösebb módszernek, hatásossága nem egyértelmű. Fotó: rf Az impingement szindróma ismert úgy is, mint ütközési szindróma, úszóváll vagy dobóváll, illetve használják még a SAPS subacromial pain syndrome — subacromialis fájdalom tünetegyüttes elnevezést is.
Anatómia A rotátor köpeny a vállizületet körülvevő 4 izomból álló köpenyszerű képlet, amely a felkarfejet a vállizület közepén tartja minden mozgás alkalmával, a váll emelésében és forgómozgásokban segít. A rotátor köpeny felett a lapocka egy nyúlványa acromion helyezkedik el nagyon közel, a kettő között csak egy vékony zselés anyaggal töltött nyáktömlő helyezkedik el. Ez a tömlő csökkenti a súrlódást a két felszín közt a kar mozgása közben. Ha a rendszer bármelyik tagja meghibásodik, akkor a rotátor köpeny közelebb kerül az acromionhoz, és 70 fokos kar emeléskor beakad, beütődik, mely jelentős fájdalommal jár, gyakorlatilag ördögi kör alakul ki a gyulladás, rotátor köpeny szakadás és felrakódás, meszesedés között.
A betegséget a rotátorköpeny inainak ütközései okozzák, ahogyan áthaladnak a vállízületen. A szindróma gyakran a rotárorköpeny szalagjainak részleges szakadását követően alakul ki, vagy fokozatosan jön létre az állandó erőltetés, túlterhelés hatására.
Feövenyessy Krisztina - A nyak, a váll és a hát felső szakaszának átmozgatása
A vállnak ezen a területén az anatómiai képletek izmok, inak, csontok normál állapotukban is zsúfoltan helyezkednek el. Amennyiben az inak megduzzadnak még több lesz a súrlódás, az ütközés, és az inak így képtelenek a gyógyulásra, illetve egyéb gyulladások is kialakulhatnak. Az ütközési szindróma nem egy diagnózis, hanem egy tünet, megfelelő kezelés nélkül az ütközési szindróma rotátorköpeny-szakadássá fajulhat.
A tünetegyüttes általában 40 éves kor körül jelentkezik, Nagy-Britanniában ben 21 ezer dekompressziós műtétet végeztek el a SAPS kezelésére, ami körülbelül 50 millió fontos kiadást jelent. A szakértői panel a vizsgálat során két szempontcsoport szerint járt el: az első során megvizsgálták a dekompressziós műtét előnyeit és kockázatait, a második során pedig a betegek által bevallott javulást a fájdalom, a funkcionalitás és az életminőség területén.
Az eredmények szerint a sebészeti beavatkozás a konzervatív kezelési és fájdalomcsillapítási módszerekhez NSAID-ek, helyi célzott injekció, lágyrész hialuron injekció, ízületi hialuronsav injekció, GUNA MD kollagén terápia, kineziotape, akupunktúra, gyógytorna, McKenzie gyógytorna, lökéshullám terápia, mechano-dinamikai állapotot helyreállító eszközök használata, Bemer kezelés stb.
A placebo műtétek vagy a konzervatív kezelési módszerek és az arthroszkópiás beavatkozás hatása között nem volt kimutatható szignifikáns különbség a betegek értékelése és a kockázatértékelés szerint sem. Ugyanakkor a panel a cikkben nem nevezte meg azt a módszert, amelyiket a műtéti beavatkozás helyett a SAPS kezelésére javasolna.