Fájdalom a csontokban és ízületekben kemoterápia után
Tartalom
Rosszindulatú támasztószöveti daganatok felnõttkori rosszindulatú csont- és lágyrészszarkómák I. A három leggyakrabban elõforduló rosszindulatú csontdaganat az osteoszarkóma, a chondroszarkóma és a Ewing-szarkóma, így e fejezetben ezzel a három fájdalom a csontokban és ízületekben kemoterápia után foglalkozunk.
Osteoszarkóma Elõfordulás, a daganat terjedési irányai, elhelyezkedés A leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat, az osteoszarkóma éves gyakorisága kb.
A férfi-nõ arány Azonban 50 év körül ismételt kiugrás észlelhetõ, mely lényegesen alacsonyabb a serdülõkorinál.
Az osteoszarkóma elsõsorban a környezõ szövetek felé terjed, az ízületi üreg mentén, valamint véráram útján adhat áttétet, leggyakrabban a tüdõbe. Egyéb rosszindulatú daganatokhoz képest a nyirokcsomókba ritkábban ad áttétet. Hajlamosító tényezõk Az osteoszarkóma keletkezésének oka ismeretlen, de néhány hajlamosító tényezõrõl már tudnak.
Ha ezeknél a betegeknél a 13qs kromoszómahelyen a genetikai hiba mutáció következik be ezáltal pedig hibás sejt jön létreakkor az osteoszarkóma kialakulásának kockázata szor nagyobb, mint az átlag népesség körében.
A daganatok fokozott gyakorisággal jelentkeznek azoknál a 45 évnél fiatalabb elsõ és másodfokú rokonok körében, akiknél születésüknél fogva hiányzik a pgén egy fontos tumorszupresszor, azaz "daganatelnyomó" gén. A betegséget szakirodalom Li-Fraumeni szindrómának nevezi.
Ezek a veleszületett genetikai betegségek meglehetõsen ritkák, jól diagnosztizálhatók, a betegek szoros kontroll fájdalom a csontokban és ízületekben kemoterápia után állnak az esetlegesen kialakuló második daganat mielõbbi észlelése céljából.
Edit segítséget kér
A betegségek kialakulását elõsegítheti fluoreszkáló festékekkel való hosszantartó érintkezés és az ionizáló sugárzás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezekkel történt érintkezés során feltétlenül osteoszarkóma alakul ki.
A csontdaganatok leggyakoribb típusai
Szövettan Feltételezik, hogy az osteoszarkóma olyan kötõszöveti ún. Így az uralkodó daganatszövet jellegétõl függõen megkülönböztethetõk a különbözõ altípusok, mint az osteoblastos, fibroblastos, chondroblastos, teleangiectasias, óriássejtes, kissejtes altípus. Közös jellemzõjük, hogy ún. A tumoros osteoid kimutatása az osteoszarkóma diagnózis feltétele, ennek alapján különíthetõ el a csontban szintén elõforduló, de ritkább egyéb daganatoktól.
Klinikai tünetek és diagnosztikai vizsgálatok A csontszarkómák tünetei nem specifikusak, az elsõ tünet általában a fájdalom, mely egyre fokozódik, majd az érintett terület duzzanata jelentkezik. A daganat gyors növekedése a végtag körfogatának növekedéséhez vagy hirtelen töréshez vezethet, amely a folyamat elsõ tünete is lehet.
Utóbbi fõleg a combcsontban elõforduló daganatokra jellemzõ. A szomszédos ízületben ízületi gyulladás alakulhat ki, de a mozgás még normális marad.
A hosszantartó, fájdalomcsillapítókra szûnõ, de vissza-visszatérõ, éjszaka is jelentkezõ végtagfájdalmak esetén ortopéd szakorvos felkeresése feltétlenül javasolt.
Különbözõ képalkotó technikák segítik az osteoszarkóma diagnózisát. A csontdaganatok a csontok alakját és szerkezetét megváltoztatva, az ép csontot roncsolva növekednek. A panaszok alapján elvégzett kétirányú röntgenfelvétel az esetek jelentõs részében felkelti az osteoszarkóma gyanúját.
A csont a normális szerkezetét a daganat területén elveszti. A távoli áttétek kizárása céljából csont izotóp, valamint mellkas röntgen, illetve mellkasi CT-vizsgálatok elvégzése javasolt. Természetesen a laborvizsgálatok is a kivizsgálás részét képezik, azonban a laboratóriumi vizsgálatok diagnosztikus értéke csontszarkómáknál korlátozott értékû.
A végleges diagnózist a daganatból vett szövettani mintavétel igazolja. Kezelés A betegség kezelésében az elmúlt 30 évben igen jelentõs fejlõdés észlelhetõ, amelynek fõ elemi a következõk. Egyes esetekben végtagmegtartó mûtéteket is megkíséreltek. A kemoterápia rutinszerû alkalmazása lényeges elõrelépést jelentett az osteoszarkómák kezelésében, alapvetõen megváltoztatta a kezelési stratégiát, és ezzel a túlélését jelentõsen javította, s az idõben felfedezett esetekben esélyt adott a végleges gyógyulásra.
A jelenleg elfogadott kezelési terv: 1 Biopszia szövetmintavétel 2 Neoadjuváns kemoterápia a daganat megkisebbítését célzó gyógyszeres kezelés 3 Mûtét végtagmegtartó vagy amputációmetasztázisok eltávolítása 4 Adjuváns kemoterápia a maradék tumorsejtek elpusztítását célzó gyógyszeres kezelés Elõfordulás, tünetek, diagnózis A chondroszarkóma az osteoszarkómák után a második leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat.
A chondroszarkóma olyan csontdaganat, melynek sejtjei tisztán porcos átalakulást mutatnak. Az összes csontszarkómák kb. Elhelyezkedését tekintve leggyakrabban a medencecsontból, illetve a végtagok ízületközeli részeiben alakulnak ki, de elõfordulhatnak a bordákon is.
- Rosszindulatú támasztószöveti daganatok (felnõttkori rosszindulatú csont- és lágyrészszarkómák)
- A csontok, porcok és ízületek daganatai
- Horváth Balázs, általános orvos A csonttumorok inkább gyermek- és fiatal felnőttkorban fordulnak elő.
- A csontdaganatok leggyakoribb típusai
- Méhnyakos csigolyák artrózisa
- Izomfájdalom a csípőben járás közben
Felnõttkorban jelentkezik, egyenletes megoszlást mutat a A férfi-nõ arány 1, Az esetek nagyobb százalékában lassan nõnek, a beteg gyakran évekig észleli a végtagduzzanatot, mely panaszokat nem okoz. Egyes esetekben kifejezett lágyrész duzzanatot, fájdalmat okoznak. Ritkábban alakul ki távoli áttét, ha azonban igen, akkor elsõsorban a tüdõben.
Hagyományos röntgenfelvételeken rendszerint a hosszú csöves csontokban a daganat területén finom, foltos meszesedést mutató csonthiány észlelhetõ. A chondroszarkómák esetében jól megítélhetõ a daganat kiterjedése egyszerû kétirányú röntgenfelvételen is, azonban a mûtéti terv kialakításához CT- és MRI-vizsgálatok elvégzése is szükséges.
A laboratóriumi értékek sokáig még elõrehaladott stádiumban is negatívak lehetnek. Így visszatérõ csontfájdalmak esetén - akárcsak az osteoszarkómánál - ajánlatos szakrendelõ felkeresése.
A diagnózis megállapításához szövettani mintavétel szükséges. Kezelés A chondrondroszarkómák a sugár- illetve gyógyszeres kezeléssel szemben viszonylag érzéketlenek. Ennek megfelelõen fontos a korai felismerés és a mielõbbi sebészi beavatkozás.
Tekintettel a daganat lassú növekedésére és a csupán kb. Igen nagy daganatok esetében fájdalomcsillapító céllal javasolható a daganat besugárzása. Amennyiben távoli áttét alakulna ki, gyógyszeres kezelés is megkísérelhetõ. A mûtéti technikák fejlõdésével jelentõsen javult a chondroszarkómák gyógyulási esélye is. Az ún.
A kemoterápia mellékhatásai
Így ez az eltérés a diagnózis felállítását megkönnyíti. Elhelyezkedés, tünetei, diagnózis A Ewing-szarkóma elsõsorban szintén a hosszú csöves csontok ízület közeli területeiben jelentkezik, azonban nem ritka a medencecsontból vagy bordákból való kiindulása sem. Kezdetben jellegtelen végtagduzzanat, fájdalom jellemzi.
Gyakran társul hozzá láz, vérszegénység, gyorsult süllyedés, valamint fehérvérsejtszám-emelkedés is. A többi csontdaganattal szemben itt gyulladásra utaló labortünetek jelentkezhetnek, azonban ezek hiányában is kialakulhat Ewing-szarkóma.
A csontrák diagnosztikája és terápiája
Jellegzetes a csontröntgenen a csontszerkezet "hagymalevélszerû" átalakulása. A daganat leggyakrabban a tüdõbe adhat áttétet.
A laboratóriumi vizsgálatokon és a röntgenfelvételeken túl indokolt gyulladásgátló szer az oszteokondrozishoz csontizotóp-vizsgálat az egyéb csontok érintettségének meghatározása céljábólilletve CT- vagy még inkább MR-vizsgálat a daganat pontos kiterjedésének megítélésére.
A szövettani mintavétel igazolhatja a diagnózist, melyet a jellegzetes molekuláris és sejtvizsgálatok ún. Kezelés A Ewing-szarkóma kifejezetten sugár- és gyógyszeres kezeléssel szemben gyógyszer érzékeny daganat.
Így a nemzetközileg elfogadott kezelési javaslat a következõ: szövettani mintavétel, a diagnózist követõen gyógyszeres kezelés, a daganatos csont sugárkezelése, majd ha szükséges, radikális sebészi beavatkozás, melyet ismételt, mûtét utáni gyógyszeres kezelés követ. Az elmúlt évek során jelentõsen javult e betegségben alkalmazható gyógyszer-kombinációk hatékonysága is. Egyre nagyobb a szerepe az õssejtszeparálásnak, valamint csontvelõtranszplantációnak is e betegségben, mely a kezelési eredményeket még tovább javítja.
Elõfordulás, hajlamosító tényezõk A lágyrészeket az fájdalom a csontokban és ízületekben kemoterápia után, az inak, az erek, a zsírszövet, a kötõszövet stb. Ennek értelmében mindazon szövet e csoportba tartozik, mely az emberi szervezet mozgásában, illetõleg bizonyos mértékig a különbözõ belsõ szervek védelmében vagy táplálásában vesz részt. A jóindulatú és rosszindulatú lágyrészdaganatok arányade ún. Szinte soha nem fordul elõ jóindulatú daganat rosszindulatúvá alakulása, egyetlen kivétellel, amely az ún.
A lágyrészszarkóma kialakulásának oka jelenleg ismeretlen. Néhány hajlamosító tényezõt szerepét jelenleg is vizsgálják, az alkar artrózisának kezelése. A hosszú éveken át fennálló végtagi vizenyõsség a késõbbiekben hajlamosíthat végtagi lágyrészszarkóma kialakulására.
A különbözõ vegyi anyagok klórfenolok, fenoxiherbicidek, fakonzerváló anyagok, tetrahydrobenzo-dioxin néhány esetben ugyancsak a lágyszövet rosszindulatú daganatainak kifejlõdéséhez vezethet. A daganat terjedési irányai, tünetei, diagnózis A lágyrészszarkómák a tapintható daganaton túlmenõen az izmok és az ínhüvelyek mentén, direkt módon terjedhetnek.
Az áttétképzõdés a tüdõben, a májban és a csontban a leggyakoribb. A távoli áttétek kialakulása a diagnózis felállítását követõen általában két éven belül várható. Egyéb daganatokhoz képest ritkábban okoznak nyirokcsomóáttétet.
Az egyes szarkómatípusoknak nincs jellemzõ klinikai tünete. A lágyrésztumorok sokáig tünetmentesek. Az elhelyezkedéstõl függ, hogy a beteg mikor észleli a daganatot. Így a testfelülethez közeli daganatok már 0,5 cm-s, az térdfiókos szindróma kezelése mélyén elhelyezkedõk általában néhány cm feletti nagyságban okoznak panaszokat, ha a daganat a környezetére nyomást gyakorol vagy a szomszédos szerveket nyomja, így fájdalom, vizenyõsség alakulhat ki az érintett régióban.
Panasz esetén a kivizsgálás, a mielõbbi helyes diagnózis felállítása, illetve a megfelelõ kezelés elkezdése céljából. Az elmúlt évek során a képalkotó eljárások fejlõdése miatt a lágyrészszarkómák diagnosztikus lehetõségei jelentõs mértékben javultak.
A korábban alkalmazott érfestés, valamint az izotópvizsgálatok háttérbe szorultak, s a CT- és az MRI- vizsgálatok kerültek elõtérbe, melyekkel a daganat elhelyezkedésérõl, terjedésérõl pontosabb információkhoz juthatnak.
A diagnózis felállításához az alábbiak elvégzése szükséges: kórtörténet, fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálatok a daganat régiójáról CT, MRIvalamint stádium-meghatározó fájdalom a csontokban és ízületekben kemoterápia után a terápiás terv kialakításához kétirányú mellkasröntgen, illetve CT, hasi ultrahang, csontscan.
A diagnózis kulcsfontosságú eleme a szövettani mintavétel biopszia. Lágyrészszarkóma esetén a szövettani mintavétel során kapott patológiai leírás döntõen befolyásolja a kezeléseket.
A kezelés általános elvei A lágyrészszarkómák kezelése során is jelentõs változás történt az elmúlt évek során. A betegség sikeres kezelését döntõen befolyásolja a daganat idõben történõ felfedezése, valamint a sebészi beavatkozás radikalitása.
A csontok, porcok és ízületek daganatai
A végtagi elhelyezkedésû lágyrészszarkómák kórlefolyása kedvezõbb, mint a hasüregi vagy mellkasi kiindulású daganatoké. A stádiumtól, a szövettani diagnózistól és a daganat elhelyezkedésétõl függõen a sebészi beavatkozást gyógyszeres, illetve sugárkezeléssel javasolt kiegészíteni. Az elsõdlegesen nagy méretû daganatok esetén a mûtéti beavatkozás elõtt célszerû sugár, illetve gyógyszeres kezelést alkalmazni a daganat megkisebbítése céljából.
A szövettani eredménytõl függõen a mûtéti beavatkozást követõen gyógyszeres, valamint a mûtéti terület sugárkezelése javasolt. Amennyiben már a diagnóziskor áttétet képzett a daganat, kombinált gyógyszeres kezelés elvégzése szükséges.
Az irodalmi adatok alapján a lágyrészszarkómákkal szemben eddig kevés vegyület bizonyult hatásosnak. Az elmúlt húsz év során számos gyógyszert alkalmaztak ebben a betegségcsoportban.
Csukló fájdalom a kemoterápia után
A két leghatásosabbnak bizonyult gyógyszert emelkedõ dózisokban juttatták be, az optimális terápiás dózis meghatározása céljából. Az utóbbi év vizsgálatai alapján további új vegyületek bíztató eredményeirõl számoltak be, melyek a korábbi kezelések eredményeit jelentõsen javították.
A molekuláris biológiai ismeretek bõvülése egyes lágyrészszarkóma altípusokban új, hatékonyabb gyógyszerek alkalmazását tették lehetõvé. A gyomor-bélrendszer daganatai között különleges helyet foglalnak el a kötõszöveti eredetû, ún.
A daganat mikroszkópos képe többé-kevésbé érett porcszövetre emlékeztet.
Jelentõs betegszámú klinikai vizsgálat alapján azonban bizonyították, hogy egy új vegyület a korábban a terápiának ellenálló stromalis daganatok kezelésében hatásos. Kiterjedt kutatás folyik további újabb vegyületek alkalmazására, hatékonyabb gyógyszeres kombinációk kidolgozására. Az utóbbi évek vizsgálatai alapján a cél a szövettani altípusok szerinti differenciált kezelés, melyre nagyon jó példa a stroma daganatok kezelése. A csont- és lágyrészszarkómák sikeres kezelése egy szorosan együttmûködõ munkacsoport sebész, patológus, sugárterápiás szakember, klinikai onkológus, gyógytornász együttes, összefogott munkájával lehetséges.
E munkacsoportok tevékenységének eredményeképpen e korábban nagyon nehezen kezelhetõ betegségben jelentõs eredményeket sikerült elérni. Betegkövetés Nagyon fontos a betegek kezelés utáni rendszeres kontroll vizsgálata, így mûtét után évig javasolt mind a csontszarkómás, illetve lágyrészszarkómás betegek követése.
Az