UGOR ÁGNES

Megrontja a térdét, de nem fáj. == DIA Könyv ==

Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek. Istenem, Istenem, mennyi keserűség, mennyi csalódás várt ott engem!

A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK

Elémszabták a jó gyermekek reguláját: engedelmesen megfogadni a tanítók intelmeit, hogy nevezetes ember legyen belőlem s a nyelvelés mesterségével kitűnjek emberi hiúságok és hiú kincsek ügyeskedő szolgálatában.

Azután iskolába adtak. Tanulnom kellett. Mi haszonra? Szegény fejem nem értette, de megvertek, ha lusta voltam. A felnőttek dicsérték ezt a módszert. Tényleg, előttük egész nemzedékek taposták ki nekünk ugyanígy vesződve e gyászos ösvényeket; nekünk is végig kellett vánszorogni rajtuk, gyarapítva Ádám maradékainak keserves erőlködéseit. Találtunk azonban, Uram, hozzád imádkozó embereket is.

Megértettünk tőlük felőled annyit, amennyit tudtunk: hogy te nagy Valaki vagy, s hogy nem kell szemünk előtt megjelenned, mégis megérted könyörgésünket és tudsz segíteni rajtunk.

artrózis artritisz kezelésére szolgáló gyógyszerek és gyógyszerek hogyan kell kezelni a kefe ízületeit

Hozzád fordultam tehát már gyermekésszel, én erősségem és menedékem, téged hívtalak akadozó nyelvemmel. Akármilyen kicsiny voltam, igen nagy buzgósággal könyörögtem hozzád, hogy verést ne kapjak az iskolában. És mikor aztán nem hallgattál meg kár ugyan nem esett bennema nagyok, sőt a szüleim is, kik pedig biztosan nem kívántak nekem rosszat, a verés tetejébe még alaposan ki is nevettek, pedig jaj, a verés úgyis gonosz nagy baj volt nekem.

Van-e valaki, Uram, földieken túlemelkedett de nem fáj, hozzád kötve tüzes szeretettel, van-e, ismétlem mert tunya érzéketlenség is okozhatná! Félelmünk igazán nem volt kisebb s könyörgésünk sem volt hozzád a szabadulásért gyöngébb, de azért folyton rendetlenkedtünk; nem írtunk, nem olvastunk, nem tanultunk annyit, mint amennyi feladatot kaptunk. Volt Uram, volt hozzá értelmünk is, tehetségünk is elég, amennyit éveink számához kimértél nekünk, de - igen szerettünk játszani s ezért aztán büntetést kaptunk azoktól, akik maguk is hasonlóképpen cselekedtek.

De persze, a felnőttek naplopását foglalkozásnak nevezik, a gyermek természetes játszókedvét pedig büntetés alá rekesztik.

És senki érző lélekkel nem kezeli a gyermekeket, megrontja a térdét a fiúkat, sem a leányokat. Hacsak valami bölcs férfiú rendjénvalónak nem találja azt, hogy megvertek, mert gyermekkoromban a sok labdajáték nem engedett elég gyorsan haladnom a tudományokban, amelyekkel aztán, mint felnőtt, sokkal gonoszabb játékot űztem.

Egyébként is az, aki engem fenyített, talán különben viselkedett? Hisz, ha tanítótársa valami apró vitában legyőzte, sokkal epésebb és irigyebb volt, mint megrontja a térdét, amikor pajtásom a labdajátékban fölémkerekedett.

Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban. Uram, minden lelkes és lelketlen állat teremtője, és vezére, bűneinknek pedig csak igazítója, látom, Istenem, hogy ezekben is vétkeztem, mert nem tartottam meg szüleim és elöljáróim parancsát.

Akármi tervük volt is velem, kétségkívül haszonhajtók lehettek nekem az életben azok az ismeretek, amelyeknek tanulására rászorítottak; de különben is nem azért engedelmeskedtem, mintha a fejemet valami okosabb dologra akartam volna adni, hanem azért, mert játékon járt az eszem.

hogyan kezeljük a vállízület osteochondrosisát kenőcsökkel sürgősségi ellátás ízületi fájdalmak esetén

Lelkesedtem a mérkőzés büszke babérjáért; csupa de nem fáj voltam, ha kalandos mesékkel tömtek s érdeklődésemet még jobban felcsigázták.

Meséken hízott telhetetlen kíváncsiságom hamarosan kigyújtotta bennem a látás vágyát is: a felnőttek mulatságát, a cirkuszt akartam látni. Akik ilyen játékokat rendeznek, kedves, híres emberek a közvélemény szemében; majdnem minden szülő szíve-vágya az, hogy gyermeke valamikor ilyen nevezetes ember lehessen. Ezt szeretnék, de azért szó nélkül tűrik, hogy a gyermek botot kap az iskolában, ha a cirkuszi játékok miatt elakad a tanulásban, amellyel viszont oda akarják eljuttatni, hogy valamikor ő is adhasson ilyen játékokat.

Könyörülő szemmel nézd, Uram, az ilyen oktalanságokat. Igazíts minket, híveidet, de azokat is, akik még nem ismerik nevedet, hogy azok is neveddel járjanak és megigazodjanak. Súlyos betegségében meg akar keresztelkedni.

UGOR ÁGNES

Tudtam én arról már kiskoromban, hogy a fájdalom tünetei a lábak ízületeiben mi Urunk Istenünk nagy alázatosan eljött hozzánk bűnös-gőgös emberekhez s megszerezte nekünk az örök élet reménységét.

Keresztjének jele sokszor volt homlokomon s anyám méhéből kijövetem óta sokszor meghintettek engem bölcsessége savával. Emlékszel, Uram, mikor egyszer gyermekkoromban valami belső nyavalya forróságától hirtelen szinte halálra váltam, emlékszel, Istenem, nekem akkor is pásztorom, - mekkora lelki éhséggel, mekkora hittel kértem Fiadnak, az én Uram-Istenemnek szent keresztségét édesatyámtól és mindnyájunk kegyes anyjától, Egyházadtól?

Édesanyám tiszta, jámbor lelke tele volt gonddal örök üdvösségem miatt. Nagy ijedtségében gyorsan rendezkedett is már, hogy az üdvösség szentségét felvegyem és a te megvallásoddal, Uram, bűnbocsánatot nyerve megtisztuljak. Állapotom azonban hirtelen jóra fordult. Megtisztulásom ennélfogva későbbre maradt, mert - gondolták - életben maradok, tehát egész biztosan még több bűn rútságába keveredem, s így lelkem bűnös állapota sivárabb és vigasztalanabb lesz, ha most keresztelnek.

Hittünk tehát, anyám is, én is, sőt egész házunk - atyámat kivéve; ő azonban atyai hatalmát nem szegezte szembe vallásos anyám törekvéseinek s pogány létére megrontja a térdét akadályozta meg, hogy higgyek Krisztusban. Anyám arra törekedett, Uram, hogy atyám helyett inkább te légy atyám.

S mivel segítetted, övé lett a győzelem. Törvényed szerint egyébként férje hatalma alatt volt, pedig sokkal érdemesebb volt, mint az; de ebben is neked szolgált. Uram, szeretném tudni, ha neked is úgy tetszik, mi terved volt velem, hogy akkor kereszteletlenül maradtam? Talán csupa kíméletből szabadságot kaptam a bűnre? Vagy nem kaptam? Hiszen még most is minden untalan hallom erről is, arról is: ne bántsátok, hadd töltse kedvét, még kereszteletlen!

Bezzeg nem mondják a test bajára: ne bántsátok, hadd kapjon még több sebet, még gyógyítatlan! Mennyivel üdvösebb vala rögtön meggyógyulnom, s aztán gondozóim s magam ügyeskedésével úgy igazodnom, hogy lelkem új épsége - ajándékod - biztosan megmaradjon védőszárnyad alatt! Bizony jobb lett volna! De az én jó anyám előre tudta, milyen sok és nagy kísértés áradata vár rám a serdülő korban, s azért a bizonytalan jövőnek inkább akarta nekiereszteni bennem a nyers anyagot, amelyből később a te képedre kialakulhattam, mint magát a térdízületek fájnak hipotermia után képet.

Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat. Gyermekkoromban - ámbár attól nem féltettek annyira, mint az ifjúkortól - nem szerettem tanulni s igen keservesen esett, ha rákényszerítettek. A kényszer javamat akarta, de nem fáj én viselkedtem rosszul; ha nem szorítottak, nem tanultam.

A kényszercselekedet, még ha jó is, nem igazán értékes cselekedet; s nem is azok tették nekem a jót, akik hajszoltak, hanem te igazítottál engem jóra, Uram. Mert ugyan mi másra valónak szánták ők kezük alatt szerzett tudományomat, mint a gazdagságban is étlen emberi kapzsiság és ostoba dicsőhödés folytonos fűtésére? Te pedig, hajunk szálainak is számbavevője, a tanulásomat szorgalmazók minden rövidlátását hasznomra fordítottad, az enyémből pedig, az én hanyagságomból, büntetést igazítottál fejemre.

Éretlen fiúcska s már tele bűnökkel: igen rászolgáltam! Így megrontja a térdét oktalan eljárását javamra fordítottad, amit meg magam hibáztam, igazságosan megbüntetted. Valóban beteljesedik rajtunk törvényed alapgondolata: minden rendetlen vágyakozás önmagának büntetése!

ízületi fájdalomkutatás égő fájdalom a hüvelykujj ízületében

Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit. Még most sem egészen világos előttem, miért irtóztam annyira a görög nyelvtől, amelyet jókorán tanulnom kellett. A latint ellenben igen kedveltem, nem ugyan elemi, hanem magasabb fokon.

Mert az írás, olvasás, de nem fáj elemi dolgainak tanulása a latinban is éppen olyan visszataszító és terhes volt nekem, mint az egész görög nyelv. De ennek is bűnös mivoltom és ingatagságom volt a gyökere, mert test voltam és szellem, mely ide-oda csapong és nem akar megállapodni vö.

Zsolt 77, Hiszen világos, hogy alapvető mivoltomnál fogva sokkal hasznosabb volt nekem az elemi oktatás, amellyel lassankint megtanultam s immár tökéletesen tudom olvasni a kezem ügyébe de nem fáj írást, s le tudom írni, amit csak akarok; - hasznosabb, mondom, mint az a másik, amely rászorított, hogy a magam ballépéseit elfelejtve Aeneas bolyongásait tartsam eszemben; vagy versekben sirassam Dido szerelem-öngyilkos halálát: az meg, hogy én magam, ráfelejtkezve e tanulmányokra, tőled Uram, én életem, kihervadtam, nyomorult feledséggel könny nélkül viseltem.

Mi szánalmasabb, mint az ilyen hervadó nyomorult, aki önmagán nem is szánakozik! Megsirattam Didót, ki meghalt, mert szerette Aeneast, nem sirattam magamat, pedig én is halott voltam, mert nem szerettelek téged, Uram, én belső világosságom, lelkem titkos kenyere, értelmem s gondolataim termékenyítő ereje! Nem szerettelek; elszakadtam tőled s hűtlenségemre minden oldalról zúgott az elismerés: helyes, igen jól van!

  • Fájdalom a könyökízületben hogyan kell kezelni
  • Készítmények nagy ízületekhez

Mert a világgal való barátkozás valóságos elszakadás tetőled. A nagy helyesléssel közvéleményt teremtenek, s a végén már az restellkedik, aki még nincs hozzájuk hasonló állapotban. Ezeken nem sírtam, hanem gyászoltam a halott Didót, tőrrel kebelében.

Kérdezz-felelek élőben 13 - Tarjányi Nanettával és Barnai Robertoval (biologika, ujmedicina)

Én, por most is, később is, igen tökéletlen teremtményed varázsában elhagytalak téged, annyira, hogy igen fájdalmasan ért volna a tilalom: nem olvasni többé azt, ami mindig elérzékenyített.

S e betűket ostoba tartalmukkal sokkal nemesebbeknek és hasznosabbaknak tartották, mint azokat, amelyekkel írni-olvasni tanultunk! Szólaljon meg, Uram, lelkemben a te igazságod és kiáltsa: "tévedtek, emberek; mindig sokkal értékesebb az első oktatás! Kárpit-takarók rejtik a grammatikus iskolák ajtait. Bizony de nem fáj inkább takarói az ostobaságnak, mint a helyi tisztes elvonultságnak. Megrontja a térdét vitázzanak velem!

Úgysem tartok tőlük, mióta szívem vágyait neked gyónom Uram, mióta megkönnyebbültem gonosz útjaim megtagadásában s mióta megszerettem kedves ösvényeidet. Egy szót se szóljanak ellenem a tantudomány kimérői és fogyasztói; mert ha meg találom kérdezni, igaz-e a költő állítása, hogy Aeneas Karthágóban is megfordult, - a műveletlenek azt felelik, hogy nem tudják, a műveltek pedig azt: hogy nem igaz; - de ha azt kérdezem, milyen betűkkel kell Aeneas nevét kiírni, minden írni tudó ember egyformán helyesen felel, mert az emberek közös megegyezéssel és egy értelemmel állapították meg ezeket az írásjeleket.

Ha továbbá kérdezem, az iskolás ismeretek közül minek az elfelejtése lenne az élet szempontjából nagyobb kár: az írás-olvasásé-e, vagy inkább ama költői meséké? Nagyot tévedtem tehát tanulókoromban, mikor inkább hajoltam ama sok haszontalanság, mint ezen értékesebb dolgok felé; - illetőleg: mikor ezektől irtóztam, azokat meg szerettem, mert: "egy meg egy az kettő, kettő meg könyökfájdalom kenőcs kezelése az négy" - szörnyű unalmas nóta volt nekem, de a fegyveresekkel tele falovon, Trója égésén vagy éppen Creusa árnyékán de nem fáj szívesen járattam könnyelmű eszemet.

Nem szeretett görögül tanulni, mert kényszerítették. Miért nem kedveltem az ilyen költeményekkel tele görög irodalmat is? Hisz Homérosz is édes ajkú mester a hiábavaló mesék szövögetésében, s nekem akkor mégis igen keserű volt!

Azt hiszem, hogy a görög gyermekek ugyanúgy vannak Vergiliusszal, mint én Homérosszal, ha rákerül a kényszerű tanulás sora. Nálam úgy volt, hogy az idegen nyelvvel való temérdek vesződség igen megkeserítette a görög mesék élvezetét. Egyetlen betűt sem értettem eleinte s szép szóval is, bottal is szüntelenül hajtottak, hogy tanuljak görögül. Igaz, hogy csecsemőkoromban latinul sem tudtam, de egyszerű hallás után szinte játszva megtanultam ápoló dajkámtól s azoktól, akik tréfásan ellenkedtek velem vagy játékkal mulattattak.

Ez a tanulás nem büntetéssel fenyegetődző parancsra történt; mert magam iparkodtam kimondani gondolataimat. Mikor ugyanis felgerjedt bennem a vágyakozás, ki is mondani azt, amit gondoltam, először okvetlen szavakat kellett tanulnom; nem oktatás útján, hanem azok beszédjéből, akik előtt érzéseim kimondásával próbálkoztam. Ez is igazolja azt a szabályt, hogy a tanulást sokkal több haszonnal sarkantyúzza a tanuló tulajdon érdeklődése, mint akármilyen fenyegető kényszerítés.

De amannak csapongását törvényeid alá szabja emez, Istenem. A tanító pálcájától a vértanúk megpróbáltatásáig az egész rendszer a te gondolatodnak szolgál: szenvedést is vegyíteni, hogy üdvös erejében megtérjünk hozzád, akitől az élvezet tombolásában sokszor elszakaszkodtunk. Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított. Figyelmezz Uram könyörgésemre, hogy meg ne hervadjon az én lelkem sem törvényedben, de nem fáj drága jóságod megvallásában.

Mert könyörületed fordított meg engem igen gonosz ösvényeimen; annak édessége győzte meg bennem a bűnös vágyaimmal kötött barátságot, hogy azután szeretetem egészen hozzád forduljon s teljes odaadással ragadjam meg mentő jobbodat, végleges szabadítómat minden kísértésből.

Uram, királyom és Istenem, neked szentelek mindent, ami hasznosat gyermekkoromban tanultam, amit mondok, olvasok, írok, számlálok, mert te igazítottál jóra, mikor hiábavaló dolgokat tanultam s elnézted a hiábavalók gyönyörűségéből sarjadzott bűneimet.